Lássuk csak…mi is az az öröm? honnan jön?

Most annak jött el az ideje – itt az energia is hozzá -, hogy próbálj belemenni, tegyél úgy, ahogy tetszik, ami boldoggá tesz..

Mit teszel, amikor egyedül vagy? Van amikor szenvedsz, szomorkodsz, magányos vagy és félsz, fájsz…

Miért? Mert azt gondolod áldozat vagy..azt gondolod a sors tette ezt veled, mert megérdemled a bűnhődést..

TUDOD MI A VALÓSÁG?

A sors te vagy. Az áldozat te vagy, mert azzá teszed magad, ha engeded eluralkodni ezt a félresiklott érzést..

Mi tesz boldoggá? Mi okoz örömet?

Nézz már magadba végre, hogy ha egyedül vagy mi okoz örömet, mi az, ami előcsalja a boldogságot!!!!? Egy zene? Egy virágszál? Egy vers megírása? Festés? Séta? Vad fitnesz edzés? Alvás?

Nézz magadba és határozd el, tedd meg!! Mit teszel, amikor társaságban vagy?

Jó esetben élvezed…

Na de NEMMMMM, te nem ezt csinálod, hanem szenvedsz, mert a barátaid átvertek. Az egyik féltékeny rád, a másik folyton pletykál, a harmadik ki akar fúrni a munkahelyedről….a negyedik a párodra feni a fogát…..közben mindenki mosolyog az álarca mögött és látszólag minden rendben.

Hogy légy így jól egy ilyen közegben?

Csak őszintén és nyíltan:)

Élvezd a társaságot és állj ki a boldogságot mellett!!! Attól, hogy más alakoskodik, hazudik, lop-csal, attól még nem az a jó minta. Nem mindig (SŐŐŐŐŐŐŐŐŐT….) az a jó minta, amit nagyon sokan csinálnak.

Elárulok valamit: ez itt a Föld, itt mindenki először a legkönnyebbet próbálja meg, de annak szinte soha sincs jó vége..

Szóval egyedül és társaságban is keressed a boldogságot, örömöd, ÉLJED MEG, meg tudod tenni, csak odafigyelés kérdése és elhatározásé..!:)

Lássuk csak, az ember dolgozik is:) A munkával mi a helyzet? Megoldandó feladatod van, esetleg olyan, amit nem is szeretsz, semmi közöd hozzá, de a pénzre szükséged van. Mit teszel ilyenkor? Emészted magad…Ilyenkor kerül szóba sokszor Isten, a főnök, a világ, az emberek, a gonosz kollégák…stb! Na de állj csak meg! Dolgozik mindenki, aki boldogulni akar ezen a világon, de milyen áron?! Egyszer mindenki eljut arra a pontra, hogy elege lesz a jelenlegi állapotból. Te hol tartasz most? Keressed azt az érzést a munkádban, amiből erőt tudsz meríteni és lelkesedést. Ha ez nem ott van meg a jelenlegiben, nézd meg mit változtathatsz, hogy megvalósuljon…….Fontos, mert a régiben egy idő után már csak fásulás van és kiégés.

Mire vársz?!

Mi kell még, hogy végre örülj az életednek és ne csak áldozat légy!!!!??????

Képzeld el, hogy te egy oroszlán vagy bárány bőrben. Most gondold végig, hogy mit gondolsz azokról, akik szerinted OROSZLÁNOK.

Szereted őket? Elismered őket? Tiszteled őket? Alázattal szolgálod a világ rendjét? Elfogadod a helyzetüket?

Vajon te hova tartozol? Gondolkodtál már? Önmagad vagy, vagy valami teljesen mást játszol?

Persze alapvetően kevés ember meri kimondani, hogy “teljesen mást élek, mint, amire vágyom.”

Az első jele annak, hogy nem vagy Önmagad, az a boldogtalanság, illetve az erős hiány!

Amikor benne vagy az áramlásban, része vagy az egésznek, akkor tudod, hogy jó helyen vagy.

Fogaskerekeid olajozottan működnek, még akkor is, ha időnként fenn, időnként lenn vagy a sikerekben. Mégis az alap érzet a teljesség és áramlás.

Amikor azt érzed, hogy rossz helyen vagy, rossz időben, rossz csapatban, rossz emberek között (itt a rossz = nem megfelelő), akkor érdemes megállni.

Mikor tartottál utoljára önvizsgálatot?

Érezted már azt, hogy ahol dolgozol, vagy akikkel barátkozol, ott te kiugróan más természetű vagy? Senki sem ért meg, nehezen barátkozol, mintha suttognának a hátad mögött… Vannak vezető természetű emberek, és vannak alkalmazott típusú emberek. Te hova tartozol? Nagyon ritka, hogy az erős vezetők simán elvegyülnek (szívből) a hierarchiában alattuk állókkal. És fordítva is: nagyon ritka, hogy az “irányítottak” el tudjanak vegyülni a sok vezető típusú ember között.

Biztosan te is ismersz olyan embereket, akiknek akár a kapcsolata, akár a munkája (anyagiak), vagy mindkettő annyira erősen bejött és sikeres, hogy szinte kiemelkedik a tömegből. Ha sok ilyen ember találkozik, akkor szinte azt sugallják, hogy az, akinek nem ilyen az élete, az maradjon távol, mert “ti úgysem értitek ezt…” És ennek a másik oldala az, amikor a sikertelen emberek gyülekezvén arról beszélnek, hogy milyen “szemétség” vagy “gusztustalan”, ahogy “ŐK OTT FENN lenéznek ránk”.

Korábban már fejtegettem, hogy miért van az, hogy bizonyos emberek folyamatosan sikertelenek (sikertelenségre ítélik magukat) és mások sorra érik el a nagyobb és még nagyobb sikereket. Ítélkezés? Gúnyolódás? Lehordás? Lehúzás?
Erre a vonalra is érvényes a mondás: aki mások felett ítélkezik, az magán is ítélkezik. Hogyan lehetnél egy kapcsolatban boldog, vagy akár egy munkában sikeres, egy hivatásban profi, ha azokat az embereket elítéled, akik ezt már elérték? Ezeket soha sem fogod elérni, hiszen ki akarna olyanná válni, mint amit nem szeret? Te szeretnél olyanná válni, akit most épp nem kedvelsz, vagy nem szeretsz?

Képzeld el, hogy te egy oroszlán vagy bárány bőrben. Most gondold végig, hogy mit gondolsz azokról, akik szerinted OROSZLÁNOK. Szereted őket? Elismered őket? Tiszteled őket? Alázattal szolgálod a világ rendjét? Elfogadod a helyzetüket?

Ha ezek közül akár egy kérdésre is NEM a válaszod, akkor gondok vannak és nem csoda, hogy inkább a bárány bőrét hordod, hiszen te magad NEM fogadod el őket, így magadban sem ezeket az elemeket.

A tapasztalatok szerint több vezető jellemű ember él önmagát elfojtva, bárányként élve, mint bárki gondolná.
Szeretnék, ha szeretnék őket. Szeretnék, ha elfogadnák őket. Szeretnék, ha odafigyelnének rájuk. Szeretnék, ha megértenék őket.

Persze erre kevés esély van, hiszen olyanoktól várják el, akik mások. Nem gond a másság, de csalódást okozhatsz magadnak, ha olyanoktól vársz el dolgokat, akik ezt nem fogják neked megadni. Nem azért, mert nem akarják, hanem azért, mert nem tudják.

Ha elfogadod a másságot, békében élhetsz önmagaddal és a világgal!

Ha úgy érzed az életed bármely területén MÁS vagy, mint az emberek nagy többsége, akkor kezdjed el elfogadni ennek erejét és áldásos oldalát. Akkor tudsz igazán kiteljesedni, ha ez megtörténik! Egészen odáig csupán egy szeletke működik csupán az energiáidból!

Szép napot!

János

Itt most nem feltétlenül a fizikai rendre gondolok, bár az is fontos. Sokkal inkább arra, ami a fejben és szívekben zajlik.

Sok helyen hangoztatják azt, ami a vágyakról, vágylistákról, tennivalókról stb. szólnak, de azt nem sok helyen látni, hogy “írjál listát arról, amit nem fogsz megtenni”

Nevezzük ezt most “nem-tennivalók” listájának!

Vajon hány olyan dolgot teszel meg naponta, akár valóságban, akár csak fejben, ami szétszórja az energiádat?
Hány felé szakadsz akkor, mikor dolgozol, félsz, szeretsz, aggódsz, emlékezel, számolgatsz, zsúfolod a programokat…?

Mostanában rengeteg olyan levelet kapok, ami arról árulkodik: az emberek elméje tele van mindenféle gondolatokkal, mondhatni túlzsúfolt. Túlhajtva nehéz békében lenni. Túlhajszolva nehéz nyugalomban lenni. Túlzott ingerek közepette szinte lehetetlen befogadni még több információt. Vajon miért mondasz szinte mindenre igent? Mi történne, ha időnként megállnál? Mi történne, ha időnként nemet mondanál az olyan programokra, melyek másokról szólnak? Mi lenne, ha több időt szánnál önmagadra, szeretteidre, családodra, gyermekedre, vagy akár csak a pihenésre? Megáll a világ?

Mondok én neked valamit: az életerőd egyre csak kopik, főleg, ha halogatod a pihenést és halogatod azokat az érzéseket, melyek a te szívedet is éltetik. “Majd holnap, majd hétvégén, majd jövő hónapban…” A majd, ami soha nem jön el.

Vajon hol a határ nálad? Egyáltalán van határ? Szinte mióta az eszemet tudom, figyelem az embereket és azt figyeltem meg, hogy nagyon kevés embernek vannak határai, illetve csak kevesen tartják tiszteletben saját és mások határait. Direkt írtam azt, hogy “saját és mások…”

Egyszerű példa, amivel simán bele lehet szólni mások magánéletébe: tiszteletlenségből figyelmen kívül hagyva az időt és este 9 után telefonálni, vagy üzenetet küldeni. Ezzel olyan területére léphetsz a másik embernek, ami a magánélete. Ez kétoldalú. Van olyan ember, aki ezt megteszi és van olyan, aki ezt megengedi. De attól, hogy valaki tiszteletlenségből megcsinálja másokkal, az nem jelenti azt, hogy ez általánosságban elfogadott és normális. Tanulj meg nemet mondani és határt szabni, hisz te alakítod a korlátaidat. Te főzöd a levesed. Nézd most épp hol tartasz és nézd meg azt is, mi szívja el az energiád.

Írj listát arról, amit NEM KELL MEGTENNED. Érdekes tapasztalás lesz! Aztán cselekedj is aszerint! (azaz ne csináld meg. A nem cselekvés is cselekvés)

Szép napot!

János

Rengeteg választ kaptam arra a kör-kérdésre, hogy hazudsz-e?

Érdekes és elgondolkodtató, hogy milyen sokan közületek simán egyszerűen azt válaszoltátok, hogy Igen.

Fejlett tudatosságra utal!

Emellett jöttek olyan válaszok is, amelyek magyarázkodással kezdődtek.

Érdemes akár a saját leveleiteket is visszaolvasni időnként. Amiben magyarázkodások vannak, annak nagy része ámítás, önámítás.

Mindenkinek el szoktam mondani: legyen szó akár emailes megkeresésről, akár telefonos, akár élő konzultációról – az egész ÉRTED folyik, nem értem. A te életed, magadnak hazudsz.

Vannak olyan emberek, akik még azokon a helyeken sem bírnak (nem mernek?! vagy annyira részükké vált az álca) őszintén megnyilvánulni, ahova azért mennek, hogy gyónjanak. Vagy mégsem?! Létezik a félrevezetésnek az szintje, amikor már a személy sem tudja, hogy ő mit művel és képes akár egy gyónásnál is vetíteni önmagának. Fájdalmas lesz az ilyen embernek az a pillanat, amikor erre rájön. Egyszer mindenki rájön. Ki előbb, ki utóbb. Ki fájdalmasan, ki még keményebb leckék árán.

Köszönöm a rengeteg IGEN-t és a magyarázatokat, történeteket is! Ezzel valamilyen szinten önmagatoknak bizonyítottatok.

Felmerült még egy téma, ami nem csak egy levélben jelent meg és jogos kérdés: ha felcukkolod magad, elhiteted magaddal mennyire ügyes, okos, szép stb. vagy, de nem érzed azt, akkor az hazugság-e? Lehet-e egész életen át ámítani önmagad?

Ha az agykontroll segítségével hatalmas eredményeket érsz el, de belül nem érzed a hatást, akkor az ámítás? Vagy inkább az a része az ámítás, hogy “sikertelen vagy..”?

Sokan vannak, akiknek szinte mindenük megvan, kapcsolat, család, anyagi javak, ház, autó, nyaralás, stb. és mégis ürességet, elégedetlenséget éreznek. Ott mi az ámítás? Ezek az emberek még az eredményeikben is hazudhatnak maguknak, egymásnak. Képesek érzelmi hajléktalanként leélni életük.

A hazugság témáját folytatom még, hiszen “mindenki hazudik egytől egyig. Ki így, ki úgy”

Remélem a fenti mondattal senkit nem bántottam meg. Régen én is ugrottam mindenre, mert “hogy képzeli bárki, hogy nekem kritizáló mondatokat mondjon”, aztán rájöttem, hogy először veszek egy nagy levegőt, aztán elolvasom mégegyszer, ízlelgetem és ha még úgy sem értek egyet, akkor sincs gond. Maximum NEM-et mondok!

Kedvenc mondásom: “Kinek nem inge, ne vegye magára”

Szép napot:

János

Folytatnám, amit elkezdtem, hiszen az abban a formában nem teljes!

Aki azt gondolja, hogy BÁRMI elérhető, az sajnos hiú ábrándokat kerget. Hasonlóképpen, mint az, aki azt hiszi, hogy bárki bárkivel boldogan élhet, vagy épp az is, hogy bárki meggyógyulhat bármiből.

A sors keze mindenkit elér, és minden cselekménynek megvan a hatása.

Ha teremteni szeretnél az életedben, akkor érdemes azt is megnézni, hogy milyen képességeid vannak, és milyen lehetőségeid. Léteznek olyan vágyak, melyek az alap képességeidet magasan túlszárnyalják, mert sajnálatos módon nincs meg hozzá a megfelelő eszközöd. Egyik nagyon erős pl. Antal Imre, akit nagyon kedveltem humora miatt, korábban pedig a zenéje miatt. Nem sokan tudják, hogy azért kellett abbahagynia a zongorázást, mert gond volt a kezeivel, konkrétan görcsös megbetegedése lett.

Vannak olyan kizáró illetve látszólag korlátozó dolgok, melyek bizonyos álmokat kizárnak. Pl. tornász sem igazán tud az lenni, akinek baleset miatt egyik keze már erősen sérült, vagy épp amputálták.

Az ÁLOM => teremtés folyamatában van még egy fontos lépcsőfok, amit úgy hívnak: ŐSZINTE ELFOGADÁS.

Ahogy korábban többször említettem írásaimban, fontos, hogy őszintén szembenézz azzal, aki vagy, és tisztában légy a jelenlegi lehetőseiddel.
Kedves olvasóm joggal háborodott fel azon, hogy sok helyen olvasni, hogy “bármit elérhetsz, csak akarni kell…”

Ez ilyen formában nem igaz, mert bárki nem érhet el bármit, mert a sors is itt van, és még sok kis apró “paraméter”. Az élet törvényeit nem lehet megváltoztatni, hisz vannak univerzális törvények. Ezeket ISMERNI és TUDNI kell, majd elfogadni azt, amit az élet számodra kínál. Ezen eszközök és képességek birtokában viszont ki lehet hozni a maximumot és megközelíteni azt, amiről álmodsz!

FONTOS elválasztani a reálist az irreálistól, mert rengeteg fájdalomtól megkímélheted magad! Vannak olyan foglalkozások, tevékenységek, amit egyszerűen ha meggebedek, akkor sem lehet az enyém, pl. ami magassághoz kötött. Ha ezt nem fogadom el, akkor boldogtalan leszek. Ez mindenkire vonatkozik…

Tisztában vagy azzal, hogy mit szeretnél, mire vágysz? Akkor most nézd meg egy másik szemüvegen keresztül: megvannak rá a képességeid, lehetőségeid, adottságaid? Mert a saját kereteidet átlépheted, fejlesztheted magad, de nem mindenedet.

Legyen szép napod! És kívánom legyen veled sok szeretet energia akkor, amikor életed nehéz részeihez érsz és nehéz az elfogadás!

János

Itt olyan célokra, vágyakra gondolj, ami régóta piszkálja a szíved, de azt hitted elérhetetlen számodra. Hunyd le a szemed és képzeld el azt a munkát, azt az embert, azt a helyet, azt az autót, azt a házat, nyaralást stb., amire mindig is vágytál. Határozd el, hogy te ezt el fogod érni. Még akkor is, ha egyelőre nem tudod hogyan!

2. Tedd konkréttá és mérhetővé!

Fontos részletesen megfogalmazni magadnak, hogy mit is szeretnél. NEM a HOGYAN, hanem a MIT kérdésre válaszolj magadnak. Azt is, hogy ez mivel jár szerinted, mi kell hozzá, ki kell hozzá! Ha egyedül nem tudod, nézz utána, kérdezz utána! A környezetedben lévő embereket is érdemes időnként beavatni, hisz nem véletlenül vannak ÉPP ŐK ott melletted.

3. Hidd, hogy képes vagy rá!

Az emberi agy hihetetlen. Ha elkezdesz álmodozni, és győzködni magad, hogy miket fogsz elérni, mi az, ami már most megvan, akkor a tudatos és tudatalatti részed elkezd ellenkezni. “NEM, NINCS MEG, nem érem el…” – és még sorolhatnám a sokféle ellenreakciót. Sok bevonzással és teremtéssel kapcsolatos jegyzet, könyv, cd, videó jelent már meg a világban, ahol leginkább azzal foglalkoznak, hogy “képzeld el és ezzel bevonzod”. Arról csak kevés helyen beszélnek, hogy a test és lélek sokszor ellenkezik ezzel, hiszen “hogy tudnám elképzelni, hogy szerelmes vagyok és szeret a párom, ha még soha nem volt ilyenem”, vagy “hogy tudnám elképzelni, hogy 2 autó áll a garázsban, a családi házunk mellett, ha hónapról hónapra élek?  Soha nem lesz ennyi pénzem”

Sokan elfelejtik, hogy a jelenlegi állapotból önmagában a vizualizáció, azaz az elképzelés nem segít kimászni. Ehhez kell egy meggyőzés és a kitartás, tehát a SOHA NE ADD FEL! törvénye. Olyan ez, mint egy birkózás. Ha hagyod, hogy a jelenlegi bebetonozott állapotod győzzön, akkor feladtad. Ha a belső harc ellenére te állítod, hogy el fogod érni, és LÁTOD, ÉRZED már most, hogy a tiéd az elképzelt álom, akkor egy idő után az elméd elkezd segíteni, elkezdi mutatni a lehetőségeket, a megoldásokat. Ezután következik a 4-es pont, azaz a megvalósítás!

4. Aztán kezdd el megvalósítani és figyelj a visszajelzésekre!

Mindenkinek fontosak a visszajelzések. Használd üzemanyagként és lelkesítőként. Ha pedig negatívnak, kudarcnak éled meg azt, abból is meríthetsz, hiszen minden visszajelzés előrébb vihet. Változtatni, csiszolni a gépezeten soha sem késő!

És egy pont, ami minden lépcsőnél fontos: SOHA NE ADD FEL!

Ha a fentieket megfogadod, messzebbre jutsz, mint valaha gondoltad volna!

A fenti ötletet saját magam is használom, illetve szerte a világon tanítják a különféle sikertréningeken, előadásokon, “titok” tanításokon.

Vajon nálad ez működik? Ha NEM a válasz, hol akadsz meg?
Szép napot!

János

Lassan már azt sem tudom miből kellene kiutat találnom. Már egy ideje nem is keresem.
Ez egy ördögi kör?! Bármerre megyek, mindig ugyanoda lyukadok ki=azaz nincs megoldás.

DE ÁLLJUNK CSAK MEG!

A fenti, az akár lehetne egy belső párbeszéd is, hiszen rengetegen játszadoznak belül ezekkel a gondolatokkal.

Képzelj el egy vastag cölöpöt. Képzeld el, hogy hozzá vagy kötve egy 10 méteres kötéllel és csupán a 10 méteren belül tudsz sétálgatni. HA sétálsz körbe-körbe, egy idő után egyre mélyebb gödörben fogsz sétálgatni, ráadásul már kedved sem lesz abból az árokból kimenni. Sőt! Egy idő után már ki sem fogsz látni a gödörből. Ez azt jelentené, hogy nincs kiút?

Az ördögi kör valójában az esetek 99%-ban csupán egyfajta HIT. Méghozzá egy olyasfajta hit, ahol meggyőződésed, hogy nem sikerülhet kimászni és csupán az adott lehetőségekből választhatsz. Már, amit látsz. Ebben a kulcs.

Amit látsz, és amiben hiszel, az nem biztos, hogy a TELJES LEHETŐSÉGEK TÁRHÁZA.

A kételkedéssel el is indulhat a gyógyulás és akár megtalálhatod az új utat, a megoldást.

Hatalmas bölcsesség rejlik ebben, gondolj csak bele: várod a változást, keresed a kiutat, de mindig ugyanazt és ugyanúgy teszed. Miért változna bármi is, ha mindig ugyanúgy teszel?!

Van egy egyszerű megoldás arra, ha változást szeretnél: CSINÁLJ MÁST, MINT AMIT MEGSZOKTÁL!

Ezzel tudatállapot változást érhetsz el. A tudatállapot változás pedig új válaszokat, és új kérdéseket hozhat => azaz kimozdulsz a holtpontról.

Napfényes életet kívánok!

János

Ott áll a város zajában. Emberek rohannak körülötte. Mindenkire felfigyel, lelkesen kacarászva. Aztán keres újabb, majd újabb embereket.

Hátha egyszer valaki vevő lesz rá. Édesanyja fogja a kezét, de nem néz rá, csak húzza maga után, mintha kötelező lenne rohanni.

“Néééééééééééézd ANYAAAAAAA, babbbbbbaaa” – mondta Virág

Anyja halvány jelét sem adta annak, hogy hallotta volna. A kislány körülnézett és kereste az emberek tekintetét, kereste a kapcsolatot a világgal. Picinek érezte magát, elveszettnek. Hiába fogták a kezét, hiába vezették, hiába volt ott az anyukája, totálisan egyedül érezte magát. Hm.

Nézd már!!! Egy másik pici, kenguruban integet! NÉZD MÁR! Na mindegy, akkor majd én! – és elkezd vadul futni a másik kis pici után, integet, kiabál. Virág kiszakította a kezét anyja markolásából és futott a kíváncsi szempár után. Igen. Egy kisfiú volt.

Anyukája most már észrevette, hogy valami nem stimmel és kiült az arcára a harag, félelem és kétségbeesés esszenciája. Hirtelen nem tudta kiabáljon, és haragudjon, vagy siessen és védje meg, majd magyarázza el a kicsinyének, hogy mit csinál. Tulajdonképpen Virág csak szeretett volna egy kis szeretet morzsát, de ehhez fel kellett borítania egy korlátot és szó szerint ki kellett szakítania magát a vak védője kezéből.

Az anya odasietett, felkapta kislányát, rámosolygott a másik kicsire és ezután morcosan Virágra…

“Miért kell engem ilyen helyzetbe hozni? Tudod, hogy anyának rengeteg dolga van, nem tud még rád is ennyit figyelni. Mindig ezt csinálod velem, nem tudok miattad aludni!!!”

A pici Virág hatalmas kikerekedett szemekkel néz az egyetlen szülő anyjára. Néz, meg sem mer szólalni és el kellett magában könyvelni, hogy ő most nagyon rosszat csinált és hibásnak érzi magát. Ő rossz és hibás. Ilyet többé nem szabad csinálni, mert a jó kislányok nem csinálnak ilyet. Ő szeretne jó lenni, mert akkor szeretni fogják. Ha szót fogad, akkor az jó, és akkor szeretik.

Mondd szépen kislányom (“kérte” az anyuka): “Ígérem anya, jó leszek….” – Virág erre szipogva, könnybe lábadt szemmel figyelget körbe.
“NE sírj, mit fognak szólni az emberek!! Hagyd abba, ilyet többé nem szeretnék hallani!!! Van így is elég bajom” - folytatta az anyja.

Virágnak hirtelen fel kellett nőnie. Betelt neki a pohár, elkezdtek bezárulni a falak. Már nem keresi a külső jeleket. Már nem akarja felvenni a kapcsolatot a világgal. Várja, hogy hazaérjenek és játszhasson a babáival. Ők legalább figyelnek rá és meghallgatják. És persze ők nem bántják, nem okolják.

*************************************************
Vajon veled történt már hasonló? Netán csináltál már hasonlót gyermekeddel? Láttál már ilyet utcán, buszon, rokonodnál, ismerősödnél?
Szívszorító ilyet látni, hiszen az emberi élet alapjai ebben a korban rakódnak le. Nem mindegy mivel kezdjük az életünket, nem mindegy merre tereljük a kicsiket!

Legyen szép napotok és vigyázzatok a csemetékre(is)!

Van ami még jóvá tehető, de jobb a dolgokat megelőzni és tanulni a hibákból,  és nem utolsó sorban odafigyelni egymásra!

Szeretettel,

János

Ez a fenti írás elindított bennem egy gondolatsort és kérdéseket vetett fel.

Szép dolog ez a hozzáállás, remekül érezték magukat, békességben, nyugalomban, de ez a harmónia felborult.

Sokan arra fogják, hogy ez itt a fél-elem világa és a két-ségek világa, és szükség van a jóra és rosszra.

A világ tele van ellentétekkel és nem feltétlenül kell mindent EGY TESTBEN megélni.

Nem véletlenül írtam, hogy “sokan arra fogják”. Igen. Kifogásnak érzem, illetve önámításnak, amikor egy ember ilyen dolgokra fogja a hátrányos dolgait, és ezzel lekorlátozza magát!

Nézz csak magadba, te épp milyen korlátozó gondolatokkal élsz? Mivel magyarázod magadnak, hogy miért vagy egyedül, miért vagy szegény, miért fáj valami, miért vagy szerencsétlen, miért miért miért? Mindenre ad választ az emberi agy, persze a belsőd ezektől a válaszoktól nem nyugszik meg, hanem tovább és tovább kérdezget. Tovább. Folyton csak kérdez!

Visszakanyarodva a fő gondolathoz:

Úgy érzed olyan dolgokat kapsz, amit nem érdemelsz meg? Vizsgáld meg, hogy te mit adsz a világnak és mit adsz  meg magadnak. Azt kapod, amit érdemelsz? Igen. Hiszen mindenki azt kapja. És azt is, amit megengedsz! Hiszen te engeded meg!

Ha nem tetszik a rendszer, tarts önvizsgálatot! Egyszerűbb és célszerűbb önmagadba tekinteni és változások mellett dönteni, mint megerőszakolva az egész világot, mindent megváltoztatni, ami körülötted van. Főleg azért is, mert önmagadat meg tudod változtatni, de a körülötted lévő világot és embereket nem!

Szép napot!

János

Megfigyeltem, hogy azok az emberek, akik folyamatosan lázonganak, illetve a fenti érzések egyikét művelik, azok távol is tartják maguktól ezt a fajta energiát.

Ki ne akarna egészséges lenni, gazdag lenni, szerencsés lenni, boldog kapcsolatban lenni, egészséges gyermekeket nevelni, sokat nyaralni, megtalálni élete értelmét…Aki azt mondja, hogy “én nem”, az hazudik. Mindenki – még te is – a lelke mélyén vágyik erre. Aztán a sok csalódás hatására szépen elindul a fájdalom, majd a harag, feszültség, irigység, féltékenység.

Azt viszont nem tanítják meg sehol az iskolákban, hogy az életben minden olyan dolgot távol tartasz magadtól, melyet elítélsz a világban.

Haragszol valamire? Távol tartod, kirekeszted magadból.
Irigykedsz? Távol tartod azt is.
Féltékeny vagy? Mert neked még nincs, de szeretnéd. Fáj, hogy nincs neked is.

Érdekesen van felépítve az élet, hiszen miért is tudnád magadnak megteremteni azt a valamit, amit a világban leszólsz, ami ellen lázadsz, amit “utálsz”, tehát berakod egy dobozba, amire az van írva: nem tetszik, nem kell, rossz.

Valójában mindezek mögött félelmek, csalódások, fájdalmak állnak.

Utálod a gyönyörű nőket/sármos férfiakat, akik csodás ruhákba öltöznek? – szinte biztos, hogy te ilyen soha nem leszel, amíg így érzel.

Miért? Mert, amit másban nem szeretsz, azt magadban is tagadod és elutasítod.
Kritizálod a világot? – hordozol magadban valamit, amit folyton elégedetlenséggel fogadtak. Nem szerettek? Nem figyeltek rád? Nem értettek meg?

Benned mi az, ami ennyire elfogadhatatlan? Ha találkozol ezzel a részeddel, vagy ezekkel a részeiddel, akkor már közel jársz a megoldáshoz és a békéhez!

Szép napot!