“Atlantisz Aranykorszakában az emberek megóvták az ötödik dimenzióbeli rezgésszintjüket, mivel tökéletes összhangban éltek a legmagasabb szellemi értékekkel. Egyik főmondatuk így hangzik: „Amit nem akarsz, hogy megtegyenek veled, azt ne cselekedd másokkal sem!” Ennélfogva mindig szeretetteljesek voltak, nyitottak, igazságosak, együttműködők és nemes lelkűek. Arra törekedtek, hogy szeretetben éljenek.” – részlet az Atlantisz bölcsessége c. könyvből.

Ez a fenti írás elindított bennem egy gondolatsort és kérdéseket vetett fel.

Szép dolog ez a hozzáállás, remekül érezték magukat, békességben, nyugalomban, de ez a harmónia felborult.

Sokan arra fogják, hogy ez itt a fél-elem világa és a két-ségek világa, és szükség van a jóra és rosszra.

A világ tele van ellentétekkel és nem feltétlenül kell mindent EGY TESTBEN megélni.

Nem véletlenül írtam, hogy “sokan arra fogják”. Igen. Kifogásnak érzem, illetve önámításnak, amikor egy ember ilyen dolgokra fogja a hátrányos dolgait, és ezzel lekorlátozza magát!

Nézz csak magadba, te épp milyen korlátozó gondolatokkal élsz? Mivel magyarázod magadnak, hogy miért vagy egyedül, miért vagy szegény, miért fáj valami, miért vagy szerencsétlen, miért miért miért? Mindenre ad választ az emberi agy, persze a belsőd ezektől a válaszoktól nem nyugszik meg, hanem tovább és tovább kérdezget. Tovább. Folyton csak kérdez!

Visszakanyarodva a fő gondolathoz:

Úgy érzed olyan dolgokat kapsz, amit nem érdemelsz meg? Vizsgáld meg, hogy te mit adsz a világnak és mit adsz  meg magadnak. Azt kapod, amit érdemelsz? Igen. Hiszen mindenki azt kapja. És azt is, amit megengedsz! Hiszen te engeded meg!

Ha nem tetszik a rendszer, tarts önvizsgálatot! Egyszerűbb és célszerűbb önmagadba tekinteni és változások mellett dönteni, mint megerőszakolva az egész világot, mindent megváltoztatni, ami körülötted van. Főleg azért is, mert önmagadat meg tudod változtatni, de a körülötted lévő világot és embereket nem!

Szép napot!

János